2011. július 29., péntek

Házasság, a törékeny kincs


„Megteremtette Isten az embert a maga képmására … férfivá és nővé teremtette őket” (1 Mózes 1,27) 

Isten felruházta az embert azzal a  feladattal, hogy szaporodjon, és hajtsa uralma alá a földet, de ez nem külön csak a nőre vagy csak a férfira vonatkozik, hiszen ők együttesen tölthetik be ezt a feladatot. Lenkeyné Semsey Klára szerint a férfi és a nő együttesen alkotja azt az istenképű teremtményt, aki maga az ember, a faj. Ennek az egységnek az eredménye az, hogy a házasság a legszorosabb emberi kapcsolat.
Egy kedves tanárom szerint a keresztyén házasságban arra kell állandóan törekedniük a házastársaknak, hogy azzá válhassanak, akiknek Isten akarja látni őket. Egy jobb személlyé kell formálódniuk, mint külön-külön bármelyikük lehetett volna.
A Sátán azonban minden élethelyzetet, minden kapcsolatot megront, így a házasságot is. A Bibliában sem csak Istennek tetsző házasságokkal találkozunk. Az Újszövetségben tiszta tanítást kaphatunk arról, hogy milyennek szeretné látni Isten a megújult, Szentlélek által vezetett házasságokat. 

„Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” Kolossé 3,18-19

Olyan világban élünk, amiben eluralkodott a bizalmatlanság, félelem. A mai embernek az azonnali élvezet a fontos. Önzőek vagyunk, számítóak, no meg félünk, hogy a kapcsolatunk véget érhet. Emiatt gyakran olyan kompromisszumokat kötünk, amelyeknek valójában nem örülünk. Például elnézzük, hogy a társunk egy kicsit kicsapongó, nem annyira hűséges, vagy túl sokat iszik, csak hogy fenntartsuk a kapcsolatot. Egyre több a válás. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy már természetes dolognak tartják, hogy ha nem működik egy kapcsolat, akkor túl kell lépni rajta.
Hogyan tekintünk a házasságra? Mint szövetségre, amely Isten által létrehozott szent kötelék? Vagy csak egy állapotra, amelyet meg lehet szüntetni, ha a dolgok rosszul alakulnak? Ettől függően fogjuk ugyanis építeni vagy megszüntetni házastársi kapcsolatunkat. Egy ilyen világban nagyon nehéz az isteni értékeket képviselni, és bizakodni, hiszen túlságosan sok a rossz példa előttünk. De a hívők nem emberekre tekintenek, vagy emberekben bizakodnak, hanem az egyedüli Úrban, aki a házasságot teremtette, és ezáltal annak egyedüli ismerője.
Ha magunkénak tudjuk vallani a fenti igéket, és bízunk az Úrban, akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy probléma esetén is hozzá fordulhatunk. Nem kell a világi példákat követnünk. Isten szent felsége előtt kell először megállnunk, és lábai elé tennünk a terheket.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Mt 11,28

Problémáinkban legyünk képesek segítséget kérni Istentől és lelki testvéreinktől. Fontos, hogy a gyökerénél kezdjük kezelni a bajt. Annyi széthullott családot láttam az elmúlt időben, és a szívem sajog, hogy elhallgattak, takargattak apró problémákat, amelyek idővel hatalmas romboló erővé nőttek, amelyeket ember meg nem állíthatott.. 

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el." 1Pt 5,8

A sátán tudja legjobban, hogy a családok szétrombolása a legjobb eszköz arra, hogy világi közösségeket és hívő közösségeket tönkretegyen. Éppen ezért kell nagy kincsként őriznünk házasságunkat. Folytonosan építenünk kell. Az építés alatt folyamatosan figyelnünk kell egymásra. Kérdezgetnünk kell, hogy milyennek szeretne látni bennünket a társunk, miben szeretné, ha megváltoznánk (legyünk háziasabbak, hallgassuk meg őt, egy öleléssel jelezzük napközben, hogy ő milyen fontos számunkra). A problémákat nem szabad a szőnyeg alá söpörni, hanem meg kell beszélni. Ha nem mondom el a gondolataimat, ha nem teszem fel a kérdéseimet, akkor szép lassan felépítem kettőnk közé a falat, és végül már mint két idegen fogunk egymással szemben állni.
Ne takarózzunk az Igével sem! Ne akarjuk igazolni magunkat az Ige szavaival: Lám, Dávid királynak is megbocsátott Isten - egy kis félrelépés volt csupán - én is megengedhetem magamnak. Nem! Kérjük a zsoltárossal együtt:

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e a téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Zsoltárok 139,23-24

            A sátán azt is tudja, hogy nem csak megrontani lehet egy házasságot, hanem eleve rosszul is indítani.  Nagyon sok hívő fiatal választ hitetlen társat magának, mert túl nagy a világ vonzása, túl kevés pozitív példát lát. Pedig csak úgy lehetünk Isten harcosai, ha betartjuk a játékszabályokat, ha akarjuk az áldásait, ha felfegyverkezve indulunk a harcba.
            Mindannyian követhetünk el hibákat, és mindannyiunkat érhetnek kísértések. Nem vagyunk sem rosszabbak, sem jobbak másoknál. Éppen ezért fel kell vérteznünk magunkat ilyen  tudással és  ilyen Igékkel, Isten ígéreteivel, hogy szükség esetén tudjunk megalázkodni, bűnbánatot tartani, és segítséget kérni nemcsak Istentől, hanem esetleg lelki testvérektől vagy szakembertől is.
            Hálás vagyok Istennek, hogy már tíz éve nevel a férjemet és engem ebben a kötelékben. Sokat tanultunk, formálódtunk, és abban bízunk, hogy a következő tíz évben még többet fejlődhetünk, sőt Isten még jobban kiárasztja ránk áldásait. Tudjuk, hogy minket is érhetnek kísértések és problémák, ezért egyedül csak az Ő vezetésében bízunk.

„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” 1Kor 10,12

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése