Ki szeret téged?

Tinikoromban sokat küzdöttem azért, hogy elfogadjanak. Ismertem a keresztyén élet törvényeit, de Isten szeretetét nem, tudtam, hogy Isten és a családom elvárják, hogy tiszta, becsületes életet éljek, de én azt szerettem volna, ha naponta elfogadnak az iskolában a tanáraim és az iskolatársaim.
Túlzottan figyeltem arra, hogy mit gondolnak rólam. Képes voltam órákig fésülni a hajam, és aztán órákig sírni, mert nem volt divatos, és ezért nem fogadtak el. (Talán a hajam már akkor engedelmesebb volt, mint én :D)



Mindent megtettem volna, hogy vagánynak, csinosnak, menőnek tartsanak a lányok, de főként a fiúk. Emlékszem, egyszer elmentem kirándulni a barátnőm cserkésztársaival (fiúkkal, akik ráadásul kicsit idősebbek voltak,mint mi=az ő elismerésüket nehezebb, de fontosabb volt kivívni az akkori felfogásom szerint) Azonban a dolgok másként alakultak. Ők beszélgettek, de hozzám nem szóltak, levegőnek néztek. Ez egyre kínosabb volt, és emiatt, már képtelen voltam csatlakozni a beszélgetéshez, aminek az lett a következménye, hogy még inkább levegőnek néztek. Úgy éreztem, hogy értéktelen vagyok, senki vagyok, nem szeretnek, arra se méltatnak, hogy rám nézzenek. Fájt. Akkor még nem éreztem azt a mindent elsöprő, legfontosabb szeretetet, amit ma érzek, és mindenre elég:



De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!......Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, .... (Ézsaiás 43, 1 és 4a)


Ez Isten szeretete. Ez elég akkor is, ha senki nem szeret, ha mindenki levegőnek néz. Akkor is tudom, hogy fontos vagyok... Neki, és csak ez számít. Aztán ha csak erre hagyatkozom, akkor megérzem mások szeretetét is, azokét, akik igazán számítanak. Nem a menő fiúkét és lányokét, akik csak a külsőmért tartanak vagánynak egy ideig, hanem akik őszintén szeretnek, elfogadnak. És akkor más leszek. Akkor tud Isten formálni, és akkor tudok majd elfogadni és szeretni olyanokat, akik szintén erre vágynak: az őszinte elismerésre, nem azért mert valamilyenek, mert valamit tettek, hanem mert VANNAK, mert ISTEN SZERETI ŐKET!


Ha nem érzed az elfogadást, ha magányos vagy, ha szeretnél beilleszkedni, akkor azt üzenem Neked, hogy ne erre pazarold az energiádat!


"De keressétek először az ő (Isten) országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Máté 6,33)

Keresd Isten tervét, akaratát! Miért teremtett téged éppen olyannak, amilyen vagy? Mik a tálentumaid? Megkérhetsz hívő testvéreket, idősebbeket, hogy segítsen ebben. Ezekben fejleszd magad, és jobban is fogod érezni magad!

10-20 év múlva nem fog számítani, hogy mit gondolt rólad a menő srác az utcából ;)
Higgy nekem!

Szeretettel egy édesanya, aki semmi pénzért nem lenne újra kamasz :)

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy értesítést kapj az új bejegyzésekről!